Húha! Már két hete nem volt friss bejegyzés, úgyhogy szörnyen érzem magam. Holnapra hozom a Márciusi Mustrát, de egyelőre egy kis élménybeszámolót hoztam neked, életem első kpop koncertjéről.

Két napja, vagyis március 3-án látogatott el a BLOCK B kicsiny kis hazánkba, hogy egy fantasztikus koncerttel örvendeztessenek meg minket. Aki ott volt, csak megerősítheti, hogy nagyon aranyosak voltak a srácok, bár igaz P.O egészségügyi problémák miatt sajnos nem tudott fellépni, így is remekül megoldották.

De kezdjük is az elején. Mivel 18:00-kor volt a kapunyitás, már egy órával azelőtt rendesen megtelt a HUNGEXPO udvara. Mi már 5-re odavergődtünk a húgommal, hogy azért biztos, ami biztos, ne az utolsók között legyünk. Persze a szervezés simán meg tudta gátolni ezt a kijelentésemet. Először is, mikor odaértünk, ott állt három sor, de megnevezve, hogy melyik az A jegyes, melyik a B jegyes, és melyik  a C jegyes, az bezzeg nem volt. De nem baj, megkérdeztük a többieket, hogy melyik a C sor és beálltunk. No problémó, Sunny megoldja. Vártunk, közben egy lány 'I'm Your Light'-os táblákat osztogatott, hogy a Be The Light-nál felemeljük őket, szerintem ez nagyon ötletes volt. Ezen kívül járkált körbe egy MyMusicTaste-s emberke, aki az ajándékokat osztogatta a Tastemaker-öknek. Aztán mikor eljött az ideje, beengedték az A-sokat és a B-seket, mi C-sek pedig továbbra is kint várakoztunk a hidegben. Mire aztán kiderült, hogy a C-sek valamelyikének van sorszáma, valamelyikének meg nincs. Kezdőtött a felfordulás... ismétlem szervezés nulla! Én nem szeretek senkit se kritizálni, de nagyon gáz, amikor ott áll vagy 500 ember és egyesével kezdik felolvasni a sorszámokat, hogy ilyen sorrendbe menjenek be a rajongók. Nincs sorszámod? Akkor majd csak a sorszámosok után mehetsz be, persze az mindegy, hogy mikor érkeztél. Kavarodás a köbön! Kérdem én, mi értelme a tömeg egyik felének sorszámot adni? Most akkor a másik felének miért lett volna olyan nehéz odafirkantani egy számot a kézfejére? Mindegy, hagyjuk is... ez túl bonyolult.

Bejutottunk, miután megtapogatták a táskáinkat és lecsekkolták a jegyünket. Szép nagy tömeg volt, be is álltunk a közepére, persze voltak olyanok, akik nyolcasával tolakodtak előre. De a lényeg, hogy bent voltunk. Mindenki sikítozott és várta, hogy a fiúk megjelenjenek. Én közben úgy döntöttem, hogy kiállok a tömeg szélére, mert ott sokkal jobban lehetett látni a színpadot, mint középen és levegőt is kaptam. Aztán pár perc elteltével meg is jelentek a srácok. Először majdnem elsírtam magam, hogy Úristen, most tényleg itt vagyok! Nem hittem el! Annyira jó volt, ahogy felcsendültek a számok, néha benyomtak egy-egy kisfilmet, míg a fiúk a következő dalra készülődtek, játszottak be ezen kívül kiskori képeket a tagokról. Így a szünetekben sem lehetett unatkozni. Kedvenc részem az volt, mikor a srácok megpróbáltak magyarul beszélni, mindannyian mondtak egy-egy magyar nevezetességet, amit meglátogattak, illetve egy-egy magyar ételt, amit megkóstoltak. Persze az elején, mindannyian "Szia"-val köszöntek, a végén pedig egy "Köszi"-vel vonultak le. Az egész koncert alatt vagy húszszor hangzott el tőlük a "Budapest, make some noise!" mondat, de nagyon aranyosak voltak. Legszívesebben visszamennék az időben, hogy újra átélhessem.

Viszont május 7-én újabb koncert lesz, ezúttal a B.A.P látogat majd el hozzánk. Ott találkozunk! ;)