A modern koreai ábécé egyedülálló a világon.
Miután Nagy Sejong király (1418-1450) felismerte az írás szükségességét, szembetalálta magát azzal a problémával, hogy a térség kulturális etalonjának számító kínai írás nem teljesen adaptálható a koreai nyelvre. Szemben a japán módszerrel, nem átalakította a kínai írásjeleket a koreai nyelvhez, hanem filozófiai alapokat, kalligráfiai és hangtani, nyelvi adottságokat figyelembe véve egy egyszerű és logikus írást hozott létre 1444-ben.
Ezért a térségben jellemzőtől eltérő, az európai írásbeliséghez hasonló módon kevés betűből áll a koreai ábécé. Ennek köszönhetően a koreai ábécé rendkívül rövid idő alatt elsajátítható.
Mindössze 24 betű van ma használatban (eredetileg 28 volt), 10 magán és 14 mássalhangzó jelölésére. A betűk meghatározott szabály szerint tömbökbe rendeződnek, amelyek aztán szavakat alkotnak. A magánhangzótól függően a szótagokat balról jobbra (하), fentről lefelé (구), vagy a szótag aljánál elhelyezkedő egy vagy két mássalhangzó hozzáadásával (한, 국) írják. .
|