A pungmul (풍물), vagy pungmulnori (풍물놀이) fejezi ki a hagyományos táncok közül a legjobban a koreaiak érzelemvilágát, s a többi koreai tánc közül ennek nyúlik legrégibbre az eredete.
A pungmul-t, ezt a közösségformáló szórakozást, a földművelő emberek a munkavégzés közbeni fáradtság enyhítésére és a munka hatékonyságának növelésére találták ki, és a jó termés érdekében tartott fesztiválokon adták elő. Koreában réges-régóta a mezőgazdaságot tartották a legfontosabb megélhetési forrásnak, ezért nagy hangsúlyt fektettek a gazdálkodásra, és minden régiónak az arra a területre jellemző, külön pungmul-ja alakult ki. A pungmul vidámságot és harmóniát hoz, és képes arra, hogy egyesítse az embereket. A földművesek kedvelt időtöltése a hosszú idő folyamán lassan művészetté érett és a népi táncok központi tagjává vált.
1978-ban Kim Deoksu (김덕수) samulnori (사물놀이) csoportja a pungmul-t kissé módosítva, négy hangszerrel, a kkwaenggwari-val (꽹과리), jing-gel (징), janggu-val (장구) és buk-kal (북) kezdte el játszani. Ekkortól kezdett a samulnori ismertté válni. A pungmul-t felállva, míg a samulnori-t ülve játsszák. A négy hangszer (samul, 사물) mindegyike a természet hangjait utánozza: a kkwaenggwari a mennydörgés és villámlás, a jing a szél, janggu az eső, a buk pedig a felhők hangjára hasonlít..
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
