Ezt a cikket a dramafeverön találtam, nagyon érdekes és tanulságos olvassátok el! ;))

Az életem nem egy kdráma… de azt hittem azzá alakíthatom. 15 éves korom óta nézek ázsiai sorozatokat és mindent, amit tudok a szerelemről, nekik köszönhetem.

Tényleg azt hittem, hogyha egy srác igazán szeret engem, akkor türelmesen vár mellettem, törődik velem, és csendesen védelmez, amíg meg nem halok (és akkor örökre sebzett marad, gyászolva engem)

A női főszereplőért az ázsiai sorozatokban MINDIG két (vagy annál több) fantasztikus pasi harcol. Mindketten feltétel nélkül szeretik őt, és a második főszereplő srác, aki kedves, jóképű és gazdag mindig veszít a főszereplő srác ellen.

Egyszer két ilyen srác volt az életemben.

A második főszereplőm jóképű volt, egy kedves doki, aki szereti a kutyákat és tud főzni. Tökéletes 5 év korkülönbség volt köztünk és mindent szeretett bennem. Egy karnyújtásnyira volt tőlem csak hát (elkötelezettségi problémák)

Ez volt egészen addig, míg meg nem jelent a főszereplőm: tetovált, piercinges, sötét, egészen jóképű srác rekedt hanggal. A temperamentuma elnyomta az enyémet és korlátozottan, de türelmes volt, hogy összeilljünk. Sokkal idősebb volt és (azt hittem) okosabb, és volt egyfajta veszélyes kisugárzása, amivel eddig még nem találkoztam.

Vajon lehetséges, hogy két tök ellentétes személyiségű és megjelenésű pasi belém essen? Úgy tűnik igen, sikert arattam.

Mindketten örök szerelmet fogadtak nekem és én (mint a legtöbb kdráma hősnő) a főszereplőt választottam, sárkány tetkóval a karján, a vállán és a mellkasán.  A szerelmünk olyan volt, mint egy hullámvasút intenzív érzelmekkel, melyek szenvedélyessé tettél a szerelmünket. Közben a kedves dokim végig ott volt. Azt állította, hogy én voltam élete szerelme, az egyetlen személy, akivel együtt akart lenni, akire mindig is várt. A kdráma szívem teljesen elégedett volt; akkor ez biztosan igaz szerelem volt neki – pontosan olyan volt, mint egy dráma.

Nos, ahogy a hónapok teltek Dr. Második Főszereplő egyre kevesebbszer hívott. Ő egyre jelentéktelenebbé vált számomra, miközben a főszereplő egyre fontosabb lett. Aztán egy nap felébredtem és rájöttem, hogy a sárkány tetkós pasimmal sose fog működni, szét fogunk szakadni, és ahogy nyúltam a telefonért, hogy felhívjak valakit, nem tudtam rávenni magam, hogy felhívjam Dr. Másodikat.

Egészen mostanáig nem is tudtam, végig bizonytalanok voltunk és ő már nem szerepelt a drámámban. A második főszereplőm már hosszú ideje elment, mert lássuk be: ebben a durva való világban, kinek van ideje vagy türelme várni a döntésképtelenségedre?

Azt hiszem, tudat alatt ezt a tortát akartad és meg is etted. De akkor őszintén azt gondoltam, hogy igazán szeretnek engem és mindketten rendíthetetlenül várnak mellettem. (És a második főszereplőm várt is… egészen 3 hónapot…)

A történetem nem úgy ért véget, ahogy elképzeltem (ahogy  általában a Kdrámákban);  nem úgy végeztem, hogy mindkét srác a barátom volt és a bizalmasom – egyedül voltam.

Azt hiszem, lassan kezdem megérteni, hogy működik a szerelem a való világban. Mindenkinek egy élete van, miért várnának egy olyanra, aki nem szereti viszont őket? Ez fajta elkötelezettség a Kdrámákban nem szerelem – csupán drámai hatás, és most már tudom… ez sosem fog megtörténni az én életemben.